A település első említése 1282-ből ered, ekkor a Rezmuc névalakban jelent meg. A szó szláv eredetű, mint helységnév, a szerb-horvát nyelvben is megtalálható, névalakja itt Resnik. Az ősi zalai település kialakulásában a fontos útvonalak közelsége is szerepet játszott, 1325-ben és 1342-ben már templomát is említik, mint Szent Kereszt templom. A mocsaras területek átjáróinak védelmére egy kisebb megerősített palánkváracska állt. Erről 1403-ban annak kapcsán írnak, amikor az építtető Rezneki családtól az Egerváriakhoz kerül. 1441-ben ismét tulajdonosváltásra kerül sor: a hűtlenség vádjával lefogott Egervári Balázstól a birtok a gersei Pető család kezébe kerül, mint királyi juss. A vár jelentősége azonban még a török idők előtt eltűnik.
1523-ban az egervári uradalom részeként, Kanizsai László birtokaként említik. 1531-ben Hashagyi és Egervári birtokként azt is lejegyzik, hogy a plébános helyben van. 1543-ban már Resznek néven említik az írásos dokumentumok a települést. 1558-tól Nádasdy birtokosok tulajdonába kerül, majd 1632-től már Batthyány birtokként szerepel a falu.
Egyházáról ugyan még 1576-ban is említés történik, ám ekkortájt a protestantizmus került itt is fölénybe. Több református prédikátorának nevét ismerjük a muraszombati egyházi kerületbe tartozó településnek, ennek ellenére 1669-ben még volt katolikus plébániája, de Szent Keresztről elnevezett, egykor tornyos templomát már benőtte az erdő.
1720-ban gróf Széchenyi Zsigmond birtoka, aki a pölöskei tiszttartón keresztül irányítja 1746-ig, amikor az elmaradt szolgáltatások miatt a keményebb kezű Széchenyi Ignác felgyújtatja a falut, és majd a Széchenyiek megszabadulnak az e vidéken lévő birtokaiktól, köztük a reszneki földektől is.
A századfordulón még sok református élt a faluban, de 1718-ban már Szent József tiszteletére kápolnát szenteltek, ezért jellemző, hogy temetőjében csak a katolikusokat temetik el. 1772-ben pedig szintén Szent Józsefnek szentelten épül meg a település 600 főt befogadó temploma.A nagy mértékű reformációt követően a falu félezres lakossága szinte 100%-ban katolikus 1792-re.
A falu több birtokos kezében volt, de a legnagyobb közülük a Bernáth család, akik egy szép kastélyt is emeltek birtokukon az 1770-es években.
1832-ben egy vízügyi felmérésben említik Reszneket, mint a Bécs-Trieszt út közelében fekvő települést.
1851 után Nordberg birtokként kétutcás szalagfalu volt, melyet mocsaras terület határolt.
1907-ben Resznek az alsólendvai járáshoz tartozó önálló anyakönyvi kerület és önálló körjegyzőség volt, mely önálló lelkészségét 1928-ban hozta létre.
1935-ben említik római katolikus elemi iskoláját, ekkor legnagyobb birtokosai a dr. Hajós és a Taubert családok voltak, a lakosság egy része urasági cseléd, de jellemző az iparosság ( kovács, cipész, cserepező, asztalos, lakatos ), valamint a földművelés is. Szikvízüzem és szeszfőzde és fűzüzem is működött a településen.
A jellemzően kisbirtokosi tulajdonviszonyok mellett a jugoszláv határ miatti elzártság is a falu fejlődésének akadálya volt.